2013. november 18., hétfő

2013. április 26., péntek

Fogjon SZÉP Kártyával nagy halat!

Fogjon SZÉP Kártyával nagy halat! Fogja ki a nagy halat SZÉP Kártyával! Hogyan? Vásárolja meg horgászjegyét a SZÉP Kártya szabadidő keretéből! A cafeteria egyenleg ugyanis már horgászathoz is felhasználható. Horgásztavak, horgászboltok is csatlakozhatnak a szolgáltató elfogadóhelyek körébe.

Ennek köszönhetően akár a horgászfelszerelés kölcsönzését, valamint a napi-heti horgászjegy, bérlet megvásárlását is könnyedén, készpénz használata nélkül finanszírozhatjuk. A pihenőkártya egy rendkívül sokoldalú juttatási elem. Országszerte már szinte mindenhol lehet fizetni vele.

2010. április 1., csütörtök

Pontykirály

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.
Régen volt, akkor még elemi iskolás voltam, Istenem, erre még a visszaemlékezés is milyen szép! Hajlékony, száraz mogyorófavessző volt a horgászbotom, a zsinórom meg vékony házicérna. A horgom elgörbített, kiélesített gombostű. No meg egy gyufaskatulya legyekkel és egy cipőkrémes doboz gilisztákkal. Ilyen felszereléssel horgásztam gyerekkoromban a nyári vakációban. Hogy megdobbant a szívem, mikor az első parányi halat kifogtam! Kis cimboráimmal ott horgásztunk naphosszat a Latorca partján. A sok apró halat vékony fűzfavesszőre fűztük és büszkén vittük haza a halfűzéreket. Az én zsákmányom bizony a macskának jutott. Dörmögős, öreg szakácsnőnk büszke zsákmányomat fitymálva lökte félre. Nem bajlódott az ilyen szálkás, apró halakkal.


Az is régen volt bizony, hogy nyolcadikos koromban karácsonyra hasított bambusz pisztrángozó botot kaptam, még hozzá valódi Angolt, meg teljes horgászfelszerelést. Ilyen horgászbotja és felszerelése akkor még csak a fiatal grófnak volt. Nyári iskolai szünidőmben a Latorcába torkoló Nagy-Pinye, Kis-Pinye, Vicsa, Dusina és Szinyák patakok gyönyörű vidékét barangoltam és pisztrángoztam. A pisztrángot műléggyel, eleven hallal, pergőcsalival, sokszor apró villantókkal fogtam. Mindig lenéztem a folyami és tavi horgászokat, akik egyhelyben, naphosszat
elüldögélnek a hajókikötő kőgátjain, tutajon, kikötött csónakban, a vízpartokon, állásokon. Rablóhalra, vagy fenékjáró halakra, gilisztával, vagy főtt kukoricával horgásznak. Nem is tartottam az ilyen „ülő” horgászatot sportnak. >>>  Folytatás

2009. november 17., kedd

Szomorú pontyozás

A világon semmi köze a horgászathoz. Inkább hasonlít az ősember zsákmányszerzéséhez.
Miről is szól a történet ? - Az ártéren rekedt halak lenyilazásáról.

A sporthorgász szomorúságát esetleg az tompíthatja, ha tudná hogy a pontyok elfogyasztásra kerülnek, nem csak a hecc kedvéért lettek levadászva.

Egy öreg ponty történetes

Egyszer volt, hol nem volt egy öreg, tapasztalt ponty. Békésen éldegélte napjait - valahol a Balaton ősnádasában. Öreg horgászunk (Páger Anti bátyánk személyében) ki nem volt rest korán kelni és kísérletezni, végül csak horogvégre csábította.

Az események első része




Az események második része


A horgász természetrajza, a régi időkből

A horgász természetrajza (Ungár István, 1928)

Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi, hogy kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy (Német) könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe.

Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, - magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb. éles kést, egy baltát, haltartó kosarat, apró halnak való bádog dobozt, giliszta dobozt, háromlábú széket, 100 méter zsinórt, egy sima falapátot, horog kiszabadító árt, egy tárca különböző műlegyet, - vagy hat féle különböző sziszétmájú horogkészletet, 8 méter hosszú nyelet, melynek súlypontja 1/5 - énél van, a nyélen felcsavaró szerkezetet, vágóhorgot, szákot, egy darab furkósbotot a hal agyonverésére, egy puskát fickóval töltve a hal agyonlövésére, horog tűt, horog kiszabadító tűt, különböző nagyságú fenékónt, forgókat, ólom csalihalat, cseresznyét, szilvát, légykukacot dögből, lisztférget, - mert sohasem tudja az emberfia, mi tetszik a halnak, - jó a főtt árpa is, (csak nem tudni miként kell horogra tenni) s ha a horgász fogni akar, kilométereket kell bebarangolni, tehát állandó mozgásban lenni. A nyelet állandóan kézben kell tartani; mert csak igy lehet igazán érezni a hal kapását. Tovább, a teljes cikkre >>

2009. október 20., kedd

Potyhorgászat a Hámori-tavon

A ponty félénk, óvatos, gyanakvó természetű, és különböző olyan tulajdonsága van, amelyet a lillafüredi Hámori-tavon közvetlenül is megfigyelhettem. Ismeretes, hogy hálóval nem könnyű megfogni. A nagyobb ponty a varsát csodálatos biztonsággal elkerüli, inkább csak a kisebbek esnek zsákmányul. Ha észreveszi a kerítőhálót, ijedten menekül a hálóval alig megközelíthető búvóhelyekre, a víz legmélyén levő tuskók, kövek és egyéb akadályok alá, vagy csapatostól beveszi magát legsűrűbb part menti növényzet közé, ahol a kerítőháló nem éri el.

Ha mégis körülkerítenék, lefekszik a fenékre, befúrja magát a mély iszapba, végső esetben pedig átugrik a kerítőháló fölött. Hálóval csak a téli hónapokban ejthető tömegesen zsákmányul, amikor ráakadnak a vermelő helyekre. Kíváncsiskodó természetű. Reagál a vízbe dobott tárgyak pl. nagyobb ólomsúlyok toccsanására. Volt idő, amikor a Balaton sekély vizű déli partján eredményesen lehetett pontyra horgászni, oly módon, hogy az ember a pontyugrást figyelte. Ha csapat helyét a partról, vagy a mólóról el lehetett érni fenekező szerszámmal, dekás ólomsúllyal, sokszor 40-60 méteres távdobással igyekeztünk a pontyugrás helyére juttatni a kukoricával felszerelt horgot. Gyakran előfordult, hogy az ólom vízbe loccsanása után, 5-10 másodpercen belül kapásunk volt ugyanakkor , amikor a rendes horgászhelyeken napokig alig lehetett pontyot fogni.

Ennek magyarázatát a lillafüredi Hámori-tavon kaptam meg, amikor a kristálytiszta vízben a víz színén sütkérező pontycsapat közé dobtam a könnyű úszóval felszeret, kenyérbéllel csalizott horgomat. A loccsanásra a pontyok ijedten szétrebbentek a szélrózsa minden irányába, de egy-két másodperc múlva visszafordultak, elkezdtek körözni a kenyérbél körül, rendszerint néhány másodperc múlva a legbátrabb behörpölte. Ha a horgot nem a magas partról látható ponty csapat közé vagy közelébe dobtam, esetleg órákig sem volt kapás. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy azokon a helyeken, ahol a nyaraló közönség rendszeresen etette a pontyokat, mindig ólálkodott egy-két csapat. >>> Tovább a teljes cikkre